A világ legdrágább festménye, amely 34 évvel ezelőtt tűnt fel, azóta rejtélyes módon eltűnt a nyilvánosság elől, és senki sem tudta megcsodálni azóta.
Öt évvel ezelőtt a frankfurti Städel Múzeum Van Gogh-kiállításon, amelynek középpontjában a művész németországi kultusza állt, a legtöbb figyelmet egy üres képkeretnek szentelték. Abban a keretben volt kiállítva 1911-től Vincent van Goghnak egy, a halála évében, 1890-ben festett képe, a Paul Gachet portéja (eredetiben: Le Docteur Paul Gachet). Ez volt az egyik első Van Gogh-festmény, amit Németországban bemutattak.
A portrét Vincent van Gogh az orvosáról, Dr. Paul Gachet-ról készítette, akihez az öccse, Theo ajánlotta be őt, miután a festő elhagyta a saint-rémyi kórházat, ahol az öncsonkítását követően kezelték. A híres alkotásból két hitelesített változat létezik: az egyik Gachet család birtokában volt, míg az 1949-es évben a francia államnak adományozták, és jelenleg a Musée d'Orsay gyűjteményét gazdagítja. Van Gogh a portrét az orvos kertjében festette, és a befejezése alig néhány héttel megelőzte a tragikus öngyilkosságát, 1890 júniusában.
A festmény huszonhat éven keresztül díszítette a Städel Múzeum falait, míg 1937-ben a nácik, Hermann Göring vezetésével, el nem kobozta azt a több ezer műalkotás közül, amelyekre szemet vetettek. Az összegyűjtött több mint húszezer darab egy csupán kis részét a müncheni "Degenerált művészet" (más néven Elfajzott művészet) című kiállításon mutatták be, ahol a művészet ezen formáit a nácik elítélték. E kiállítás után a művek egy része megsemmisült, míg másokat eladtak, azzal az indoklással, hogy ezek a darabok "sértik a német érzést", és nem felelnek meg a "nemzeti" eszménynek, mivel "szabadkőműves, zsidó vagy kommunista" befolyás alatt álltak.
Van Gogh képe, amit azóta a mesterművei között tartanak számon, ami egyesek szerint valójában egy önarckép - és amiről a barátjának, Paul Gauguinnak azt írta, hogy az orvosból sugárzó melankólia "korunk szívszorító érzésének kifejezését" közvetíti - szerencsére megúszta a megsemmisítést. Közvetítők révén előbb Franz Koenigs német bankár és gyűjtő, majd a Städel múzeum 2019-es katalógusa szerint "nem rekonstruálható körülmények között" Siegfried Kramarsky németországi születésű amszterdami zsidó bankár tulajdonába került. Kramarsky nem sokkal később, még a nácik hollandiai inváziója előtt Amerikába menekült. Az 1961-es halála után az örökösei magángyűjteményének része lett a kép, de ezekben az évtizedekben jellemzően a New York-i Metropolitan Museum of Artban volt kiállítva.
