A hagyományok gátolják Dzsingisz kán sírjának felfedezését.

Majdnem nyolcszáz esztendeje hunyt el Dzsingisz kán, ám a pontos nyughelye továbbra is rejtély. A világ egyik legnagyobb birodalmának megalapítóját a legkorszerűbb technológiák sem tudták felkutatni. A szakértők szerint a Burhan Haldun hegy titokzatos területén található a válasz, de a mongol közösség megakadályozza, hogy ásatások történjenek a környéken, így valószínű, hogy ez a rejtély sosem fog megoldódni.

1227-re Dzsingisz kán sikeresen egyesítette a mongol törzseket, létrehozva ezzel egy hatalmas birodalmat, de ezzel együtt egy megoldatlan rejtélyt is hagyott maga után: hol található végső nyughelye? Sírjának pontos elhelyezkedése a mai napig rejtély övezi, viszont a kutatók a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával próbálják feltárni ennek a világtörténelem egyik legnagyobb vezetőjének síremlékét.

Mielőtt a káni méltóságra emelkedett volna, Temüdzsin néven vált ismertté, a Bordzsigin törzs szülötteként, valamikor 1160 körüli időszakban. Ekkoriban a mongol nép még nem alkotott egységes közösséget; a mai Mongólia területét nomád törzsek népesítették be, akik folyamatosan harcoltak egymással a hatalomért. Temüdzsin édesapja, Jiszüge, katonai tehetségének köszönhetően hírnévre tett szert, de ez a hírnév nemcsak dicsőséget hozott, hanem számos ellenséget is, akik végül mérgüket öntötték rá.

Albert Lin, a National Geographic kutatója közölte, hogy ezt követően a merkitek üldözőbe vették Temüdzsint, és elrabolták feleségét. A Burhan Haldun hegy tetejéig tartott a hajsza, itt a történet szerint Tengri istenhez imádkozott, és megmenekült ellenségei elől. Felesége kiszabadítása érdekében szövetséget kötött több törzzsel a merkitek ellen, akiket legyőzött és megsemmisített.

Ezt követően Temüdzsin célja a régió különböző klánjainak egyesítése lett, és 1206-ban új címet kapott vezetőiktől: Dzsingisz kán, ami azt jelenti, hogy "mindenek királya". Egyesítette a nomád mongol törzseket, és létrehozta a Mongol Birodalmat, amely Közép-Ázsiától Kína, Perzsia és Oroszország egyes részéig terjedt. Jack Weatherford antropológus Dzsingisz kánról írt könyvében a mongol nemzet alapítójának, minden mongol atyjának nevezte az uralkodót, aki egyesítette a nemzetet és törvényeket alkotott.

1227-ben a kán a Hszihszia Birodalom elleni hadjárat alatt halt meg Észak-Kínában. Halálának oka ismeretlen, de A mongolok titkos története szerint "a disznó évében (1227-ben) Dzsingisz kán a mennybe emelkedett". Későbbi krónikák alapján több elképzelés született arról, hogy miként halhatott meg: a lóról való leesésről elkezdve a lőtt seben át a bubópestisig. Holttestét Mongóliában helyezték örök nyugalomra, de leírások szerint mindenkit megöltek, aki kísérte a menetet, hogy a helyszínt titokban tartsák. Erre azonban semmilyen bizonyíték sincsen.

Jan Bemmann, a Bonni Egyetem régészprofesszora úgy véli, hogy Dzsingisz kán 13. századi nyughelye egy távoli hegytetőn, egy különleges fakoporsóban található. A kán méltó sírmelléklettel került végső nyughelyére, ám Weatherford szerint elképzelhető, hogy nemezbe, egy ősi textilanyagba csavarva helyezték örök nyugalomra. Az is lehetséges, hogy a nomád hagyományokhoz híven nem földbe, hanem egy hegy csúcsára vitték és ott hagyták. Függetlenül a temetés pontos módjától, számos szakértő egyetért abban, hogy a kán végső pihenőhelye a Burhan Haldun hegy lehet, amely a mongolok számára szent helynek számít, és ma az UNESCO világörökségének része.

2008-ban modern technológiával folytatták a kutatást, amelyhez műholdakat, drónokat, talajfigyelő radart és magnetometriai elemzést is felhasználtak, hogy közelebbről is megvizsgálhassák a hegyet anélkül, hogy ásatásokat végeznének. A lakosság segítségét is igénybe vették, valamint nagy felbontású műholdképeket néztek át.

A Kánok Völgye projekt keretében több ezer műtárgyat tártak fel, amelyek a 13. századra datálhatók. Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a hegytető valószínűleg egy hatalmas szentélyként működött. A mongol kultúrában nem volt jellemző, hogy állandó építményeket emeljenek a hegyek csúcsain, így ez a felfedezés egyedülálló jelentőséggel bírhatott. Az itt található maradványok arra utalnak, hogy a terület különleges vallási vagy rituális célokat szolgálhatott.

A kutatók számára sajnos nincs lehetőség ásatások lebonyolítására, így a hegy alapos vizsgálata is elmarad. A Burhan Haldun szent helynek számít, ezért a régészeti kutatások itt szigorúan tiltanak, kivéve, ha a kormány külön engedélyt ad. Az ilyen engedélyek általában csak mongol tisztviselők és sámánok számára elérhetők, ami tovább nehezíti a terület tudományos felfedezését.

Ha Dzsingisz kán sírja valóban létezik, szakértők szerint valószínűleg nem csupán egyetlen temetkezési helyet takar. A mongol nép számára ez a helyszín nem csupán egy emlék, hanem egy élő szimbólum, amely még mindig hordozza az uralkodó szellemét. Éppen ezért mélyen ellenzik, hogy a kán maradványait felfedjék vagy exhumálják. A modern régészetben már elterjedt gyakorlat, hogy figyelembe veszik és tiszteletben tartják a helyi közösségek érzéseit és hagyományait. Ennek következtében a kutatók egyetértenek abban, hogy a Dzsingisz kán sírjának nyomozására tett kísérleteket nem folytatják.