A tökéletes pirított burgonya titka a vízben rejlik – vagy talán valami egészen másban. Vince.
A tökéletesen ropogós pirított burgonya receptjének titka egy apró, de rendkívül hatékony trükk. Mindenkinek érdemes legalább egyszer belevágnia és felfedeznie ezt a csodás ízélményt!
A pirított burgonya igazi sokoldalú étel, amely nemcsak köretként, hanem önálló fogásként is megállja a helyét. Az elkészítési módszerekkel kapcsolatban sokféle nézet létezik: egyesek a főzés előtti előkészítés hívei, míg mások az alufóliás sütés mellett teszik le a voksukat. Nemrégiben azonban a The Daily Meal gasztronómiai portál bemutatott egy új, izgalmas technikát, amely állításuk szerint elhozza a tökéletes pirított burgonya élményét. Érdemes kipróbálni ezt az alternatív megoldást, ha valami különlegeset szeretnénk az asztalra varázsolni!
A tökéletes pirított krumpli titka abban rejlik, hogy a belseje lágy és krémes legyen, anélkül, hogy kásássá válna. Ehhez érdemes előzetesen gőzölni a burgonyát, amelyet két különböző módszerrel érhetünk el. Az első eljárás talán kicsit összetettebb, de a legtöbben azt állítják, hogy sokkal hatékonyabb, hiszen így a gőz jobban átjárja a burgonyát. Kezdjük azzal, hogy nagyobb darabokra vágjuk a krumplit, majd egy tepsibe helyezzük őket. A tepsi aljára öntsünk egy kevés vizet, hogy csak egy vékony rétegben borítsa be az alját. Takarjuk le az egészet alufóliával, és sütjük a krumplit, amíg szépen megpuhul. A következő kihívás, hogy óvatosan eltávolítsuk a vizet a tepsi aljáról. Miután ezzel végeztünk, locsoljuk meg olajjal, fűszerezzük kedvünkre, majd alufólia nélkül pirítsuk ropogósra a sütőben. Így garantáltan ízletes és tökéletes állagú pirított krumplit kapunk!
A másik eljárás egy kicsit egyszerűbb, hiszen nincs szükség vízre. A burgonyát apró darabokra vágjuk, és a vizet helyettesítjük valamilyen alternatív folyadékkal, például olajjal vagy különféle zöldségekkel. A gőzöléshez alufóliát használunk, majd miután a krumpli megpuhult, fűszerezzük, és addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz.
Alapvetően nem számít, melyik megközelítést alkalmazzuk; a kísérletezés során gyorsan rábukkanhatunk arra a módszerre, amely a legjobban illik hozzánk, és segít elérni a kívánt végeredményt.
