A szerencse hullámzó: 2/10 az együttérzésből.

A24 filmben még sosem csalódtam, egyszer ennek is meg kellett történnie. Talán azért adok a nézhetetlennél jobb értékelést, mert elfogult vagyok a produkciós iroda felé, na meg bár Ryan Reynolds nem egy világmegváltó, sokkal inkább egy jó munkásember, azért rendesen el szokta játszani a szerepeket, ugyan hozzájuk nem tesz, de legalább el se vesz abból, amit a rendező kitalált. Úgyhogy őt se akartam alulértékelni, még ha itt oly felejthető is volt. De ez nem az ő hibája, ezt a rendező és forgatókönyvíró cseszte el.

Képzelj el egy szerencsejáték-függőségre épülő road movie-t, ahol a főszereplő, Reynolds, egy olyan figurát alakít, aki úgy tűnik, mintha az élet minden lapját megnyerte volna (Curtis). Mellette ott van Gerry, akinek a megjelenése már önmagában is a jókedv szimbóluma, annyira pozitív, hogy akár egy péklapát is elbújhatna mellette. Ők ketten bejárják az Egyesült Államok legfényűzőbb, de egyben legárnyékosabb kaszinóit. A történet során a színhelyek általában unalmasak és jellegtelenek, a színek zöldes-barna árnyalatokban pompáznak. A háttérben folyamatosan egy lehangoló blues zene szól, ami még a legvidámabb pillanatokat is képes elrontani. A film során feltűnnek az elhanyagolt amerikai kocsmák, ahol a kopott bárpultok és a megfakult lambéria visszarepítenek minket a múltba. A törhetetlen mokkás poharakban a tré whiskyt (bocsánat, whiskey-t) kortyolják, miközben a menő arc, Curtis, egy különösen divatos bourbon márkához ragaszkodik, ami a stílustalan Amerikában inkább tűnik modorosságnak, mint igazi élvezetnek. Mert valljuk be, a „jó bourbon” fogalma itt valószínűleg csak egy szép álom.

Körülbelül 25 perc elteltével kezdtem sejtetni, hogy ez az irány nem fog sehova vezetni, de nem akartam elhinni. Ezért megdupláztam az erőfeszítéseimet, és egészen 50 percig kitartottam. Amikor azonban ott is ugyanaz a céltalan helyzet várt, csupán Menő Arccal, aki egy viszonylag állandósult, kalácstérdű, vörös hajú hölggyel folytatott unalmas beszélgetéseket két kaszinó és kocsma között, világossá vált számomra, hogy a helyzetből csak úgy tudok győztesen kikerülni, ha leállítom a lejátszást. Most elégedetten tekintek vissza, hiszen egy egész órát megspóroltam. Folytassa, aki két anyját ismeri!