A nagyim titka: ha így készíted, a palacsinta olyan vékony lesz, mint a légies álmok, mégis megőrzi az integritását, és nem ragad le vagy szakad el.

Mutatjuk! Ezekkel a hamis AI-képekkel bizonygatták a megyei lapok, hogy "alig lézengtek" Magyar Péter október 23-i rendezvényén...

A palacsinta számunkra az egyik legnagyobb örömforrás, azonban nem mindig könnyű megtalálni a tökéletes állagot. A titok nyitja a kiváló tészta és a precíz sütési technika.

A klasszikus recepthez liszt, tej, tojás, szódavíz, egy csipet só és kevés cukor kell. A legjobb, ha a sima búzalisztet egy kis rétesliszttel keverjük - ettől a tészta rugalmasabb lesz. A szódavíz buborékjai levegőssé teszik, az egy-két evőkanál olaj pedig segít, hogy ne ragadjon le. A tojásokat mindig először verjük fel, majd fokozatosan adjuk hozzá a többi hozzávalót. Így csomómentes, selymes tésztát kapunk, amit érdemes fél órát pihentetni.

A serpenyő ugyanolyan kulcsszerepet játszik a palacsinta készítésében, mint maguk a tészták. A minőségi, tapadásmentes palacsintasütők valódi kincsek a konyhában. Először is, közepes hőfokon melegítsük fel a serpenyőt, majd az első palacsinta előtt egy vékony réteg olajat vagy vajat kenjünk az aljára, hogy a tésztánk szép aranybarnára sülhessen.

A fordítás varázslatos pillanata akkor érkezik el, amikor a palacsinta széle elengedni kezdi a serpenyőt, és apró légbuborékok bukkannak fel a felszínén. Ha az első próbálkozás nem sikerül, ne essünk kétségbe – a serpenyőnek időre van szüksége, hogy valóban "bemelegedjen".

A titok valójában nem olyan bonyolult: a megfelelő arányok, a pihentetett tészta, az ideális hőmérséklet és egy csipetnyi türelem a kulcsa mindennek. Ha ezeket szem előtt tartod, biztosan sikerül egy leheletvékony, illatos palacsintát készítened, amelynek már az illata is visszarepít a gyerekkor csodás emlékeihez.