A kezdeti nehézségekből a lelkes amatőrök sikerre vitték álmaikat - nézd meg a galériát!

Móricgáton újra életre kelt az ősi kézművesség varázsa: a tavaly ősszel elindított kosárfonó szakkör nem csupán csodás vesszőkből készült alkotásokkal gazdagította a helyi kultúrát, de egy erős, összetartó közösséget is épített. A kitartás, a hagyományok iránti tisztelet és a közös tanulás öröme most egy lenyűgöző kiállítás keretében bontakozik ki a nagyközönség előtt.

A Nemzeti Művelődési Intézet ASzakkör programjához csatlakozva tavaly ősszel Móricgáton is megalakult egy kosárfonó szakkör. A szakkör zárásaként kedden egy különleges kiállítást szerveztek, ahol a résztvevők bemutatták a közös munkájuk eredményeit, valamint a hagyományos kézművesség varázsát és szépségét.

A kosárfonó szakkör új lendületet kapott, miután támogatás érkezett hozzájuk.

A kiállításon az érdeklődők elsőként Mondok Anita, a helyi művelődési ház vezetője köszöntötte. Beszédében felidézte a kosárfonó szakkör megalakulásának emlékezetes pillanatait, amikor mindenki izgatottan várta az első foglalkozást. - Az elején hatalmas lelkesedés lengte körül a csoportot, de sajnos sokan eltűntek az út során. Azok viszont, akik kitartottak, rendszeresen részt vettek a találkozókon, és soha nem adták fel - osztotta meg Anita.

A kezdeti nehézségek ellenére a csoport nem veszítette el a reményt. - Ahogy telt az idő, és a kosárfonás technikája egyre bonyolultabbnak bizonyult, már a feladás szélén álltunk. Ekkor érkezett a segítség a Nemzeti Művelődési Intézettől, pontosabban Bene Ágostonné Ircsi iparművésztől, aki szakmai támogatásával új lendületet adott a foglalkozásoknak" - mesélte Mondok Anita.

Később a csapat munkájához csatlakozott Szalontai Ottóné Ildikó, a nyugalmazott jászszentlászlói óvónő, aki a régi kosárfonási hagyományok gazdag világát idézte fel. Személyes emlékei mellett technikai tudása révén támogatta a résztvevőket az alkotás folyamatában. „Ildikó tapasztalata és bátorítása nélkül nem értünk volna el ilyen szép eredményeket” - mondta el a művelődési ház vezetője, hangsúlyozva Ildikó hozzájárulását a közös munkához.

A kezdeti nehézségek után végre megérkeztek a várva várt sikerek.

A hetek során a foglalkozásokon fokozatosan formálódni kezdtek a kosárnak kinéző tárgyak, amelyek bár néha kicsit görbék és szabálytalanok voltak, mégis hatalmas örömet okoztak a készítőknek. - A foglalkozások végére sikerült ráéreznünk a nehéz technika lényegére, és az eleinte kudarcnak hitt szakköri tevékenység igazi élménnyé vált - emelte ki Anita.

A szakkör tagjairól így fejezte ki büszkeségét: "Hihetetlenül büszke vagyok erre a lelkes csoportra, akik időt és energiát nem kímélve, minden egyes héten itt voltak, és lelkesen tanulták a vesszőfonás alapjait. Ez a közösség arra tanított bennünket, hogy a lehetetlenség csupán illúzió. Együtt, egymást támogatva, közös erőfeszítéssel és kreatív gondolkodással bármilyen célt elérhetünk."