A 103 éves korában elhunyt P. Őrsy László, a jezsuita rend elkötelezett kánonjogász professzora, mély nyomot hagyott a katolikus egyházban és a tudományos közéletben. Emlékét a Vatican News is méltatja, felidézve életútját és azokat az értékeket, amelyeke

Április 3-án, a New York közelében található jezsuita idősek otthonában csendesen távozott P. Őrsy László, aki a magyar jezsuiták legidősebb tagja volt. Mint a polgári- és kánonjog doktora, jelentős szerepet játszott a II. Vatikáni Zsinaton, amely életének irányvonalát meghatározta. Hűségesen szolgálta az Egyházat, és elhivatottan tanította a krisztusi emberséget a jogi keretek révén, az emberi kapcsolatok mélyebb megértésére ösztönözve.

Őrsy László 1921. július 30-án látta meg a napvilágot a Fejér vármegyei Pusztaegresen. Szinte napra pontosan - egy hét különbséggel - egy időben született Bódi Mária Magdolnával (1921. augusztus 8.). Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte a ciszterci gimnáziumban. A magyar koronázási székhely lelki örökségét innét vitte magával és őrizte mindhalálig. Noha élete nagyobb részét az Egyesült Államokban töltötte, a 103 évből 58-at, mégis mindvégig, akcentus nélkül, hibátlanul beszélte a magyar nyelvet. Valami titka van ennek a nyelvi készségnek, amit a térképre pillantva értelmezek. Pusztaegrestől pár órányi járásra délre fekszik Egrespuszta, mindkét, vagyis alsó és felső kiadásában: Felsőrácegrespusztán született 1902-ben Illyés Gyula és Alsórácegrespusztán nevelkedett Lázár Ervin. Az a dél-fejér és észak-tolnai Sár-vidék éppenséggel aranyat termett nagy fiai szívén és ajkán. Őrsy László a fehérvári érettségi után jogot tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1943-ban belépett a Jézus Társaságába.

A zugligeti Manrézában kezdte meg noviciátusát, ahol nem sokkal később, 1945-ben, Nemeshegyi Péter látogatott el hozzájuk. Rendi fogadalmait követően Szegeden indította el filozófiai tanulmányait, ám a háború után kibontakozó kommunista diktatúra jelei aggasztották, így 1946-ban elhagyta Magyarországot, és Rómában folytatta tanulmányait. Végül Leuvenben fejezte be képzését 1950 és 1952 között. 1951-ben szentelték pappá, ezt követően Angliában zárta le rendi képzését a terciával, majd Londonban vállalt lelkipásztori szerepet. Leuven és London után visszatért Rómába, ahol a Gergely Egyetemen kánonjogi doktorátust szerzett XXIII. János pápa idején, akinek bátorságát és elkötelezettségét különösen nagyra értékelte a zsinat összehívásáért (1954-57). Ezt a tudást egy civil jogi mesterfokozattal is kiegészítette Oxfordban. 1961 és 1966 között a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, emellett spirituális feladatokat látott el az Angol Béda Kollégiumban. Szoros figyelemmel követte a II. vatikáni zsinat eseményeit, hiszen a tanácskozáson részt vevő Francis William Markall salisburyi érsek teológiai tanácsadója volt, olyan neves kollégák társaságában, mint Joseph Ratzinger.

Tanulmányi háttér: Róma Gergely Egyetem, Georgetown Egyetem Washingtonban, valamint a New York-i Fordham Egyetem.

1967-ben a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen, 1968-73 között New Yorkban, a Fordham Egyetemen, majd 1974-93 között a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Emeritus professzorként a hallgatók szavazatai alapján újra és újra visszahívták tanítani és így adódott, hogy egészen 97 éves koráig maradhatott diákjai körében, amit világos mondanivalójának és szeretetteljes emberi karakterének köszönhetett. Könyvei és tanulmányai révén sokan ismerték és tisztelték, ezért is kapott gyakorta meghívást, hogy más amerikai, kanadai és európai egyetemek jogi fakultásain tartson kurzusokat. Nyugdíjba vonulásakor a teológia valamennyi tudományterületét felölelő, döntően angol nyelvű saját könyvtárát felajánlotta a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola számára.

A rendszerváltás után Őrsy atya rendszerint nyaranta hosszabb időt töltött Magyarországon, különösen a festői Dobogókőn található Manrézában, ahol pihent és töltődött fel. Ebből az időszakból egy különösen emlékezetes élményem maradt meg. A '90-es évek második felében egy hazai jezsuita rendi nagygyűlés keretein belül Dobogókőn ő tartott egy figyelemreméltó előadást az Egyesült Államok szellemi életének és gondolkodásmódjának alakulásáról. Ez immár közel 30 éve történt, de az akkor elhangzottak mély nyomot hagytak bennem, és máig magammal hordozom prófétai megfogalmazásait. Előadásában az igazság megismerésének lehetőségéről beszélt, amelynek gyökerei az ókori görög-római és zsidó-keresztény hagyományokban rejlenek. Az alapgondolat az volt, hogy létezik igazság, amely az emberi értelem számára elérhető, és a róla szóló beszéd megosztható, vitatható és folyamatosan fejlődhet. Bár nem tudjuk maradéktalanul megragadni az egész és teljes igazságot, mégis közelíthetünk hozzá, így a róla szerzett ismeret folyamatosan gazdagodik. Ez a megközelítés a teológiai igazságkeresésre is érvényes, ahol a "tárgy" maga az Igazság, Jézus Krisztus. A róla való megismerés folyamata is alakul, változik, ahogyan a Zsinat nyomán a "dogmafejlődés" gondolata is új értelmet nyert. Ezt a pozitív hozzáállást azonban súlyosan fenyegette egy új jelenség, amelyet Őrsy atya akkoriban a relativizmus kifejezéssel írt le. Ez a nézet azt vallja, hogy nincs egyetemes Igazság, csupán vélemények, közelítések és alternatívák léteznek. Ez a felfogás szinte észrevétlenül, mint egy arctalan vírus terjed, és csak idő kérdése, hogy lassan minden eddig magától értetődő alapigazságot megkérdőjelezzen, helyére pedig a saját, átalakulásra képes variánsait állítsa. Az új agnoszticizmus jegyében semmi sem tekinthető igaznak, ám a kérdés, hogy mi is az igazság, idővel, menet közben derül ki, mivel ennek a nézetnek nincsenek klarifikálható képviselői, mégis mindig vannak, akik megmondják, hogy mi a "helyes".

Emlékszem, nagyon feldúlt minket ez az információ. Mára pedig valóság lett belőle, megosztó valóság, mégpedig az élet minden szektorában. Ferenc pápa "ideológiai gyarmatosításnak" hívja. Folyik is az új neo-kolonizálás! Ezért hát hozzád fohászkodunk.

Kedves Őrsy Atya! Az élet földi szakaszán túl, szeretetteljes hálánkat fejezzük ki neked, hogy mindig hittél és bízva követted az isteni Gondviselést. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk a hit erejét, és hogy emlékeztettél arra, hogy Isten, a szeretet forrása, egy szép világot teremtett számunkra. Az Ő megváltása révén válik teljessé az életünk, amelyet szívvel és ésszel egyaránt kereshetünk. Amíg köztünk jártál, világosságot hoztál a sötétségbe, és most is arra kérünk, hogy irányíts minket bölcs szavaiddal. Ma, Jézus szavainak tükrében, együtt ismételjük: "Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket" (Jn 8,31). Kérjük, ne hagyj el minket, hiszen a te útmutatásodra mindig szükségünk van!